Gobelin

A gobelin vagy szövött kárpit, tapisserie, faliszőnyeg, falkárpit a fal takarására és díszítésére szolgáló textil, esetleg festett vagy préselt bőr. Általában gyapjúfonalból, ritkában selyem- vagy fémszállal szőtt képes szőnyegek.

Készülhetnek fekvő (blasse lisse) és álló (haute lisse) szövőszékeken. Az előbbi a nehezebb, későbbi és egyben finomabb technika is. Nevét az 1662-ben Jean és Philibert Gobelin kelmefestők telkén álló francia királyi kárpitszövő műhelyről kapta (Manufacture de Gobelins). Gobelin névvel helyesen csak azokat a darabokat lehet jelölni, amelyek ebből a műhelyből kerültek ki.
A kora középkorból alig maradt fenn, Nyugat-Európában csak egyes zárdákban gyakorolták a technikát. A 13. századtól fellendült a textilművészet, egyre több megrendelés érkezett az egyháztól templombelsők díszítésére. A 13. században még Párizs volt a központ, valószínűleg keleti minták inspirálták ezeket a draps d'or imagés-nak nevezett darabokat. 
A 15. század végétől Brüsszel vált a gobelin szövés központjává. A manufaktúra a 18. századig virágzott. Igen gyakran szőtték a kor neves festőinek képei. (Rubens)

A 19. századtól egyre inkább a kárpitok gépi szövése terjedt el. A kézi szövésű gobelint a szecesszió hozta ismét divatba.

Selyemhímzéses gobelinnel ékszereket, ékszerdobozokat, táskákat, finom blúzokhoz, ruhákhoz, öveket, gallérokat, kézelőket, gombokat is készítenek.

Ma újra kezd divatba jönni és a bútoroknál modern mintákkal és élén színekkel jelenik meg.

 A gobelin hatást idéző anyagokat ma már mindenre használják: bútorok fejújításához, táskák, ajándéktárgyak készítéséhez, ruha vagy kabát és még kutyafekhely is készülhet belőle.